Mi az a pillanat, amikor egy weboldal elkészül? Mi az a pillanat, amikortól haszna van, ellátja a feladatát? Mi volt az a pillanat, amikor életem első komolyabb blogját elindítottam? Egy őrült pillanat egy márciusi éjszakán (évekkel ezelőtt).
Nos, januártól kezdve írogattam cikkeket. Regisztráltam egy ingyenes blogot egy blogszolgáltatónál, és nézegettem, hogyan jelennek meg a cikkecskéim, milyen funkciók vannak még, amelyek jól jöhetnek, segíthetnek, hogyan tudok hirdetéseket elhelyezni. Húztam a nyakam, nehogy valaki észrevegye, hogy mit művelek. Mit szólnának…
De azután megérett bennem a dolog. Foglaltam egy tárhelyet, megvettem a domain nevet, telepítettem a wordpress motort szépen lépésről lépésre, ahogyan oktatóvideókban mutatták nálam okosabbak, és addig ügyeskedtem, mire végre valahára megszereztem a kezelőfelületet. Nézegettem a különféle sablonokat, amelyeket ingyenesen találtam a WordPress ajánlatai között. Egyik se akart úgy kinézni, mint ahogy a leírásban mutatták. Végül kikötöttem egy olyan mellett, ahol néhány látványos elemet is be tudtam állítani.
Aztán regisztráltam a Facebook oldalt, e-mail címet, hírlevél szolgáltatást (olvastam róla, hogy az milyen hasznos), és feltöltöttem a januári blogom cikkeiből egyet. Aztán pár nap múlva még egyet. Közben rémülten nézegettem körül, hogy vajon észreveszi-e valaki, hogy én blogot írok és okosnak akarok látszani. Nagyon féltem a megszégyenüléstől. Úgy tűnt, szerencsém van, mert senki sem vette észre. Ám ha nem veszik észre a cikkeimet, mégis, kinek írom őket? Mit is akarok én elérni velük?
Az őrült pillanat
Így aztán azon az őrült márciusi éjszakán, miközben képtelen voltam elaludni, a fejemben egymást kergették a gondolatok és rossz érzések, a fülemben hallottam, hogyan fognak emberek szanaszét kritizálni, lehordani, gúnyolni, vagy jóindulatúan magyarázni, mekkora marhaságokat írtam, egyszerre erőt vett rajtam valami megmagyarázhatatlan érzés. El akartam indítani a blogot. Álljon meg a menet! Hiszen a blog már ott ringatózott a tárhelyem kikötőjében, rajta közzé téve az első cikkek, bemutatkozó szöveg, még szép képeket is találtam. Volt Facebook oldal is, ahol szintén megosztottam a közzétett cikkeket, sőt, egy motivációs képet is „összekraftoltam”. Mi is hiányzott? Már csak a pezsgőt kellett hozzávágnom, és ebben a kavargó gondolatoktól terhes pillanatban kész voltam erre is.
Elkezdtem meghívni az ismerőseimet, hogy kedveljék a Facebook oldalt. BUMM!
Mitől hasznos egy weboldal?
Egy weboldalnak ugyanis semmi haszna nincs, ha nem gondoskodunk arról, hogy az olvasók/ügyfelek megtalálják. A weboldal akkor van készen, amikor behozzuk a látogatókat.
Másnapra kb. 20 lájkolóm volt, és hirtelen a blogom elkezdett döcögve beindulni. A bejegyzéseim megosztásokat kaptak és egyre több látogató tévedt be. Hamar túlestem azon, hogy anyukám, anyósom és két-három jó barát olvassa csupán. Megjelentek az első olyan követők, akik nem voltak ismerőseim. Futott az első filléres hirdetés, és hamarosan elkészült egy letölthető füzetecske, ami feliratkozás fejében ingyenesen elérhető a mai napig is. Egy idő után már a feliratkozók tisztességes látogatottságot hoztak, legalábbis önmagamhoz képest. Aki ugyanis feliratkozott a levlistára, hetente értesítést kapott az új cikkekről. Egy éven át írtam a blogot egyre szebb eredményekkel. Megrendeztem az első személyes találkozómat, és az oldal lassacskán már nem csupán blogként funkcionált, szolgáltatásokat is felajánlott.
Az oldal ma is működik, sok jó tartalommal. Ott van a referenciáim között. Kinézetében egy kicsit toldozott-foldozott. Mégis a szívemhez nőtt. Vannak még vele terveim, bár azóta több weboldalt is indítottam magam és mások számára, sokkal egységesebb kinézettel.
Ne csinálj haszontalan weboldalt!
Amit azonban most szeretnék a lelkedre kötni: Nem elég csinálni egy mutatós weboldalt. Az emberek ugyanis tudni sem fognak róla. Ki kell találnod azt is, hogyan fognak a látogatók megérkezni a weboldalra. A honlap fogadni tudja a látogatókat és továbbvezetni, szórakoztatni, kiszolgálni… de nem tudják elérni az embereket. Tegyük fel, hogy egy hihetetlenül hasznos, életmentő fontosságú szolgáltatást nyújtasz. Az emberek azonban lehet, hogy úgy halnak meg, hogy a honlapodból egy kukkot sem láttak.
Nos, a 80/20 Marketing feladata többek között az is, hogy ötleteket adjon és tervet készítsen arra, hogyan találnak el az emberek a honlapodra, azaz a honlapod hogyan tud látogatókat szerezni, szolgálatot végezni, ügyfeleket hozni, pénzt keresni. Azért tartom ezt fontosnak, mert túl sok olyan vállalkozót láttam már, aki semmi másra nem vágyott, mint csupán egy internetes névjegykártyára. Honlap, amin le van írva, mivel foglalkozik a cég és miért jó ez az embereknek. Ez rendben is van, ha a vállalkozásnak megvannak az offline ügyfélszerző megoldásai. Ha pl. ügyfelek százaival találkozik személyesen nap mint nap, és elég egy névjegykártyán eléjük tenni a webcímet. Majd elolvassák…
A kevésbé szerencsések azonban meg kell, hogy küzdjenek a látogatókért. Ingyenes megoldás a SEO (keresőmotorra-optimalizálás), azaz írj és építs olyan oldalt, amit a Google szeret, és várj türelemmel. Ingyenes megoldás a közösségi oldalakon való kapcsolatépítés, posztolgatás, az oldalak tartalmainak továbbadása, továbbküldése, levelezőlista-építés (sajnos fizetős megoldások nélkül nagyon lassan működik). Fizetős megoldások pedig a fizetett Google, Facebook és Instagram hirdetések. Sok hasznos gondolatot olvashatunk még ezekkel kapcsolatban itt és másoknál is. Most csupán egy kis betekintést szerettem volna adni. (Egy biztos: neked is, és a kiviteleződnek is kemény munka lesz megtalálni és behozni az embereket.)
Kérlek azonban: Ne fizess weboldalért csupán azért, hogy legyen neked is olyan! Legyen a terved ennél merészebb és átfogóbb! Legyen olyan weboldalad, ahová tudod is, hogyan jönnek el a látogatók, és a szolgáltatásod hogyan lehet hatással sokak életére!
