Kommunikációs dömpingben élünk. Nem hiszed? Akkor gondolkodj el ezen:
Randiztál már valaha úgy, hogy nem volt nálad mobiltelefon? Nos, az én generációm még igen.
Meg kellett beszélnünk, hogy hány óra hány perckor pontosan hol találkozunk. (Úgy könnyű, ha felhívod a másikat és megmondod: „Figyi, most itt vagyok a Blahán, jövök fel a metróból. Hova menjek?”)
Várnunk kellett a másikra türelemmel. (Biztos csak késik egy picit. Ha elmozdulok innen, nem fog megtalálni.)
Néha éjszaka lementünk az utcára és kerestünk egy telefonfülkét, hogy felhívjuk azt a másik nyilvános telefont, ahol Ő van, akkor, amikor megbeszéltük (merthogy vonalas telefon sincs ám).
Sosem felejtem el.
Emlékszik-e valaki arra, milyen volt először mobiltelefont hordani a zsebedben? Én fél nap alatt rájöttem, hogy valójában egy gonosz terrorista ejtett túszul. Elindultam otthonról egy jól behatárolt teendő-listával, aztán azok, akik már tudták, hogy mi van nálam, elkezdtek hívogatni rajta, hogy még mit ne felejtsek el. Sosem tapasztalt stressz. Ma naponta ebben élünk. Már fel sem tűnik.
De mi van most a zsebünkben? Skype, Whatsapp, Messenger, Viber, SMS, és még ki tudja, hány -féle üzenetküldő. Ott van aztán az e-mail, ami szintén pittyen és azonnali választ vár. De megszólal a Facebook vagy az Instagram is, mert valaki egy posztunkra hozzászólásban kezdett magánjellegű csevegésbe.
Persze ezekre azonnali választ kell adnunk, mert ha nem tesszük, bizony a rendszer mutatja, hogy LÁTTUK az üzenetet.
Ilyenné tették a világunkat a mobileszközök. És persze jobbá is, mert mentőt azonnal, a zsebünkből hívhatunk, ráguglizhatunk életmentő információkra, láthatjuk a szeretteink posztjait, emlékeztetőt kaphatunk egymás ünnepeiről, a szülinapunkon pedig ezer üzenet halmoz el bennünket a világ. Valljuk be, a randi is könnyebb így. Nem mellesleg időtlen idők óta nem nyelte be a pénzem telefonfülke. Szóval ilyen világban élünk jó és rossz oldalával együtt. Kommunikációs dömpingben.
Átvinni az ingerküszöböt
Most pedig ülj szépen oda a gépedhez és küldj ki egy reklámüzenetet az ügyfeleidnek! Hát igen. Ebben a végletekig túlkommunikált világban a reménybeli ügyfeleinknek is ezzel az imént felsorolt dömpinggel kell szembenézniük. Szerinted hány másodpercet szánnak arra, hogy megfontolják egy Facebook hirdetésnek, egy weboldal reklámsávjának vagy egy tőled érkező kéretlennek tűnő üzenetnek a tartalmát? Meddig fogja hallgatni a reklámodat a Youtube-on, mielőtt rákattintana az „átugrás” gombra?
És akkor képzeld el, hogy ezeket meg sem próbálod, csupán írsz egy weboldalt arról, milyen jó is a te szolgáltatásod. Nem fizetsz reklámért (nincs pénzed), nem küldesz hideg megkereséseket (az pofátlanság), nem raksz az oldaladra felugró ablakokat (te is utálod őket). Hányan olvassák el vajon, amit egyébként írtál? Ha az anyukád, barátnőd és a mindig mosolygós recepciós bácsi nem számít, akkor… (Csodaszépen ciripelnek a tücskök a nyári éjszaka csendjében, igaz?)
Hú! Túl vagyunk a téma nehezén. Kérlek, olvass tovább, mert nem a kedved akartam elvenni. Csak fontos volt számomra, hogy reálisan nézzünk szembe a minket körülvevő világgal, amelyben több a lehetőség, de sokkal nehezebb benne átlépni az ingerküszöböt, mint valaha.Mit tehetsz a kommunikációs dömpingben?Térjünk a lényegre:
1, Ne akard mindenkinek a figyelmét felkelteni!
Egyszerűen lehetetlen. Mondj le a „mindenkiről”! Engedd el őket! Őket érje csak el a Tesco és a Cofidis! Vegyél egy mély levegőt, és mondd magadnak: „Nincs szükségem mindenkire. Vannak emberek, akiket nem szeretnék, hogy az ügyfelem legyenek.” Jön a rossz lelkiismeret, hogy… „na jó-jó, de azért mégsem lehetek ennyire hanyag és szívtelen. Azért nyilván belefér még, hogy egy kicsit…” vagy a pánikhangulat „de ha csak keveseket akarok elérni, akkor mi van, ha nem lesz elég közönségem, kicsi lesz a bevételem, el kell adni a kocsit, a gyerekeknek nem tudom befizetni az ebédet… Nem. A tapasztalat az, hogy ha sikeresen szólsz egy szűkebb közönséghez, sokkal biztosabban találsz ügyfeleket, mint ha megpróbálsz mindenkihez szólni. Tehát neked nem kell mindenkihez szólnod.
2, Most pedig találj egy olyan csoportot, akiknek nagy biztonsággal tudnál segíteni a munkád során!
Kik azok? Miért van rád szükségük? Mi az, ami nap mint nap bosszantja őket? Milyen megoldást tudsz nekik kínálni? Mi az az 1-2-3 lépés, amit veled együtt megtehetnek, hogy az élet szebb legyen számukra? Ne legyen nagyon általános, nagyon széles csoport! Kik ezek? Kismamák? Fiatalok? Életük derekán lévők? Egy bizonyos problémával küzdenek? Egy bizonyos életszakaszban vannak? Egy bizonyos szenvedélyük van? Ez bizony gondolkodást igényel.
3, Szólítsd meg őket úgy, hogy az RÓLUK szóljon és ne RÓLAD!
Ha ugyanis ebben a rettenetes kommunikációs dömpingben egyszer csak valaki őróla, az ő problémáiról, kérdéseiről, kezd el posztolni, szösszeneteket, mókás vagy szomorú dolgokat kirakni, szívmelengetően egyszerű megoldásokat adni, akkor azt a valakit elkezdik tűzön-vízen át követni. Na ez a te esélyed! Itt vannak a te leendő ügyfeleid.
Kísértés
Coachként óriási kísértés, hogy mindenkit coacholni akarj: „Sziasztok. Marika vagyok, és abban segítek, hogy a lehető legjobb önmagaddá válhass. Valósítsd meg az álmaidat!”
Kísértés az is, hogy önmagadról kezdj el beszélni, vagy ami még rosszabb, a cégedről: „Cégünk 1997 óta nyújt szakértői, coaching és szervezetfejlesztési szolgáltatásokat…”
Nem célravezető az sem, ha mindenfélével foglalkozol: „Sziasztok. Lifecoach, üzleti coach, személyi edző, lakberendezési szakértő és hidegburkoló vagyok, de vállalok fűnyírást is.” Legyél te az, aki annak az egy adott célcsoportnak segítesz egy jól megfogalmazható mégis fájdalmas probléma megoldásában! Ha ebben egy olyan megközelítés segít, amiben helyet kap a sokoldalú képzettséged, hát vesd be magad! Néha a coaching a célravezető, más szituációban inkább trénernek kell lenned, vagy tényleg le kell nyírnod a füvet. (Áh, azt biztos nem!) A fontos azonban: RÓLA beszélj! Nyerd meg a szívét! Légy a szövetségese és adj reményt számára! Miközben így egyáltalán nem rólad szól a kis bizniszed, egyre nagyobb figyelem jut rád és arra, amit te tudsz, és a dolgok lassan beindulnak.
Kommunikációs dömpingben élünk. Nagyon kevesen tudnak maguknak igazi figyelmet kivívni. Te lehetsz a kevés közül az egyik. Mindened megvan hozzá.
